Földrajz

Finnország 11 tartományból és az autonóm Åland-szigetekből áll. Ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint Izland, az ország negyede pedig a Sarkkörön belül található. Legészakibb pontja a 70˚ 5’ -nél található, legdélibb része pedig az 59˚ 30’ -nél (ugyanazon a körön, mint Oslo). Nyugati pontja a 19˚ 7’ -nél, míg a keleti a 31˚ 35’ -nél van (azon a hosszúsagi körön, mint Alaszka). Északról Norvégia, észak-nyugaton Svédország, nyugaton a Botteni-öböl, keleten pedig Oroszország határolja. Az ország alapterülete 338 000 km², partvonala nagyjábol 4 600 km hosszú.

Helyrajz

 
Finnország erdőségekkel és mocsarakkal borított föld, több mint 50 000 tóval és ezernyi szigettel; szinte elég ahhoz, hogy minden finn családnak jusson egy sziget vagy tó, bőven hagyva helyet az idelátogatók számára is. A tavak majd 10%-át borítják a teljes területnek; a legnagyobb tó, a Saimaa, dél-keleten, hozzávetőlegesen 4 400 km²-et foglal el. Finnország tavai nem túl mélyek, mégis az átlagos mélység eléri a 100 m-t.

A tájkép délen általában sík, mely fokozatosan emelkedik, észak-nyugaton, közel a norvég határhoz vannak magas csúcsok is, mint a Mount Haltia, Finnország legmagasabb hegye (1 328 m). Finnország számos folyója közül a leghosszabb a nyugati parton talalható Kemijoki (512 m), mely a Bothania-öbölbe ömlik.
Finnország felszíne alatt elterülő kőzetréteg egy óriási gránitlap, melynek keletkezése kb. 4 600 évvel ezelőttre, a Prekambrium korra tehető. A jégkorszak jelentős nyomokat hagyott ország felszíneben. Ahogyan a jég vonult vissza, számos helyen hagyott maga után homokos és kavicsos üledékből képzett gerinceket. Ezek közül a legnagyobbak délen található Salpausselkä ormai. A masszív jégtakaró súlya alól felszabaduló területek a mai napig fokozatosan gyarapodnak; tulajdonképpen az egész ország veszélyeztetve van a növekvő tengerszint által, mely minden évben kb. 9 mm.
Az olvadó jég sok agyagot, iszapos hordalékot is hagyott maga után, melynek köszönhetően Finnország gazdag termékeny talajban. Az mocsaras északi harmad tőzegréteggel borított, mely jellemző az ország területének kb. 30%-ára.

Klíma

 
Finnország közelsége a Sarkkörhöz okozza a jellemzően meleg nyarakat és a hideg teleket. Nyáridőben a hőmérő higanyszála akár 30 ˚C-ig is emelkedhet, még a legészakibb részen, Lappföldön is. Ilyenkor Finnország vezet a legmagasabb átlaghőmérséklettel Észak-Európában, Hollandia és Belgium mellett. Télen a hőmérséklet gyakran -30 ˚C alá esik, februárban altalában -30 ˚C és -15 ˚C között ingadozik.
Meglepően kevés eső esik Finnországban. Az éves csapadékmennyiség mintegy 30-40%-a hó fomájában hullik. Novembertől áprilisig az ország nagy részét fehér hótakaró borítja; Lappföldön a tél már októberben elkezdődik és egészen májusig kitart. A száraz levegő valamelyest elviselhetővé teszi az alacsony hőmérsékletet. A tavasz későn jön, ám ha megérkezik, a hó hihetetlenül gyorsan olvad el; az ősz pedig nagyon színes – különösen Lappföldön –, mikor az első köd megcsípi a leveleket, az erdők sárga-vörös-barna tengerként tündökölnek.

Az emberek

 
A jellemzően északinak mondott embertípus – szőke haj, kék szem – nem igazán jellemzi a finneket; az emberek többsége ugyanis sötét hajú. Ez a finnek származásának köszönhető: az embereknek, akik a mai Finnország dél-nyugati sarkába költöztek Észtország és a baltikum területéről (nomádok). Három törzs telepedett le, három különböző területen: a ‘Suomalaiset’ (így hívják magukat a finnek) törzs a déli, part menti provinciákban maradt és gyorsan átalakították a saját nomád életmódjukat; a Häme lääni tagjai a tavas vidéken, míg a Kavalian-ok az erdőkben telepedtek le.

Finnország, mint név a római Tacitus idejéből származik (ie. 55-120). Germannia című munkájában az északi primitív embereket ‘fenni’-nek nevezte, mely valószínűleg a számikra (lappokra) utalt, akik abban az időben a 60. szélességi kör környékén éltek. Évszázadok alatt a számik fokozatosan északabbra lettek “tolva”, ma pedig Finnország Lappföldnek nevezett részén élnek.
Az ország bármely részéről is származzon, egy finn jónéhány általanos tulajdonsággal jellemezhetőb: pl. jól bevált szokásuk kombinálni a berögzült, praktikus vidéki értékeket olyan spirituális minőségi dolgokkal, mint pl. a szauna. Vagy azok, akik a Karelia tartományból származnak, melyet a II. világháború után középen kettéosztott a finn-orosz fronthatár; szoval bárki is legyen, aki jelenleg Kareliaban él, a helyiek büszkesége által vezérelt célt követi, melynek lényege egy finntől és orosztól jól elkülöníthető életmód.

A számik

 
A számikat gyakran lappoknak is mondják, habár ők magukra soha nem használjak ezt a kifejezést azóta, amióta a hódítók használták. Már 4 000 éve rénszarvas tenyésztésből élnek, Dél-Skandinávia területén pedig kb. 2 000 éve halásznak és vadásznak.
A számi nyelvben nincs megfelelője a háború és erőszak szavaknak, ugyanis őket minden helyzetben békés, nyugodt természet jellemzi. Azáltal, hogy az évszázadok során fokozatosan mindig északabbra voltak kénytelenek költözni, igazán csak most találtak maguknak olyan otthont, ahol másvalaki nem akar élni: egy kb. 100 000 km²-es terület, amely durván 100 km-re van északra az Északi-Sarkkörtől, és jelenleg négy ország területére esik – Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszországéra.
A számik iránti érdeklődés a kereskedők részéről akkor fokozódott, mikor raébredtek, micsoda érték is van a Phasairo-to körüli regió ásvány és szőrme kereskedelemben. Mióta a számiknak nincs hiavatalos földjük, illetve pontosan meghatározott területük, a hóditók minden probléma nélkül szedték be tőlük az adót és mondták magukénak földjeiket. A templom – mely a keresztény hitre térített számiké – és a ‘korona’ azonban továbbra is engedélyezi a vadászatot, a halászatot és a rénszarvasok tartásat.
Miután Finnország Oroszország része lett 1809-ben, mint autonóm nagyhercegség, a számik számos jogukat elvesztették. Majd a finn állam megtartotta igényét az eredetileg számik által birtokolt területeke – törvényes tulajdonjog nélkül. Csak az I. világháború után születtek olyan kezdeti erőfeszítések, melyek a számik jogainak tiszteletét hozták magukkal. Ennek ellentmondva néhány számi könnyebbnek találja az állami segélyekből való megélést, mint a rénszarvastartást, mely őseik egyedüli megélhetése volt; jelenleg ez jelenti a legnagyobb fenyegetést a számik függetlenségére nézve.
A XIX. század után nagy változás következett be a számik életében: sátraik szilárd építményekre cserélődtek, gépeket és motorosszánokat vásároltak, a rénszarvas húsára épülő iparág pedig mindezek mellett gyorsan növekszik. A skolt-számi néven ismert 600 fős népcsoport a XIX. század közepétől a II. világháborúig a Petsao régióban élt Kola Peninsula-ban. Mikor a regiót Finnország feladta a Szovjetunió javára, a skolt-számik az Inari-tótól észak-nyugatra telepedtek le Serettijärvi falujában, ahol minden családnak van saját tava.
Dacára annak, hogy a szerzetesek és az orosz-ortodox hívők áttérítették őket a keresztény hitre, a skolt-számik megőrizték ‘pogány’ virtusaikat – sok közülük meglepő hasonloságot mutat a keresztény ünnepekkel –, jóval sikeresebben, mint más számi törzsek. A természettől még nem szakadtak azonban el, tradicionális öltözéküket még mindig hordják és makacsul ragaszkodnak ősi, természetfölötti hagyományaikhoz, a halászathoz és a rénszarvastenyésztéshez.

A kultúrális identitás megőrzése nagyon fontos Finnország számi kisebbségének. Az iskolák és a mediumok is érzik a megújuló számi hagyomány hatását, az ősi Jolku dalok a születésről és a halálról szintén kezdenek újraéledni. Az inari-számik legendája szenvedélyes és hősies, ám a skolt-számik, akik szinészként és énekesként bátorságukról híresek, jóval líraiabbak.

Nyelv

 
A finn nyelv a legkülönösebb és a legnehezebb a világon, mely az Ural mellől származó finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozik. A hivatalos nyelv Finnországban a finn, az emberek többsége ezt beszéli, illetve a svéd, habár ez egyre kevésbé használt. Az észt nyelv szorosan kapcsolodik a finnhez, ahogy a magyar is. Körülbelül 2 000 számi beszéli a saját nyelvét. Az északi számi nyelv szintén a finn-ugor családhoz tartozik, mely a leggyakoribb megelőzve az inari-számit és a skolt-számit. Ma már a számi nyelvet egyre több médium és iskola is használja.

Vallás és demográfia

 
Finnország lakkosságának kb. 60%-a, azaz több mint 5 millió ember él városokban, a maradék 40% pedig vidéki területeken. A legtöbb finn (közel 86%) luteránus protestáns, illetve létezik egy kicsi orosz-ortodox közösség (1%) is. A finnek 11-12%-a nem tartozik semelyik egyházhoz sem.

Nemzetközi viszonyok

 
Finnország egész történelme során a nyugati és a keleti politikai és kultúrális szféra hatása között örlődött. Az ország geopolitikailiag korlátozva volt mozgásszabadságában. A semleges államvezetés a Hidegháború alatt nem tette lehetővé Finnországnak, hogy olyan nyugati szervezetekhez csatlakozhasson, mely politikai értékekkel és célokkal támogatná a szövetségeseket. Ilyen szövetség volt az Europai Tanács (melyhez Finnország 1989-ben csatlakozott) és az Európai Gazdasági Közösség.
Finnország végül megtalálta helyét a nyugat-európai nemzetek közösségében, mikor az Európai Unió tagja lett 1995-ben. Ugyanakkor Finnország továbbra is jó politikai kapcsolatot élvez Oroszországgal, mint egyfajta kapu Oroszország, illetve az EU es a nyugat más részei között – előnyt kovácsolva ebben a pozícióban egyes szolgáltatasok területén, mint például a szállítás és a logisztika. A Finnország és Oroszország közötti kereskedelem, mely a Szovjetunió felbomlása után összeomlott, egy újfajta fejlődő reformfolyamatként született újjá.

A kormány

Egészen mostanáig Finnország parlamentális demokráciája az elnök, a munkások és a szakszervezetek szövetségén alapult. A parlament, melyet négy évente újraválasztanak, és a miniszterelnök – akit az elnök nevez ki – nem nevezhetők a hatalom igazi központjának.
Az elnök vezető pozíciója a külföldi politika mezéjen, mely a finn politikai rendszer része, a Hidegháború idején kissé eltúlzott volt. Ám manapság az EU tagság fokozott felelősséget kívan a miniszterelnöktől és annak kormányától, akik a honi ügyek mellett az EU dolgaival is kell, hogy foglalkozzanak.

A gazdaság

 
A II. világháborúig Finnország gazdaságában a mezőgazdaságé volt a főszerep, habár az erdészet és a bányászat is fontos volt. Az ipar fejlődese előtt akkor nyílt meg az út, amikor 1948-ban Oroszországgal aláírták a Barátság és Együttműködési Megállapodást; ez leginkább gápipari berendezések, felszerelések szállítását foglalta magába, melynek segítségével Finnország megkezdte a háború utáni helyreállításokat és az ország infrastruktúrájának újraépítését. Finnország ez alatt az úgynevezett ‘orosz-kor’ alatt jelentős kereskedelemet bonyolított le, és mire a helyreallítasok nagyjábol befejeződtek, addigra a finn termékeknek nagy keresletük lett. Ezeket az ipari termékeket később szovjet nyersolajért cserélték, mely üzlet a keleti szomszéddal gyorsan fejlődött.

Ez az ipari fejlődes tette lehetővé a jelenlegi szolgáltatási és információ alapú gazdaság kialakulását, melynek fő alapköve a szabad vállalkozás lehetősége, bár az állam néhány szektorban megtartotta a monopolizált helyzetet, mint például az olaj- és gáziparban és az áramszolgáltatásban, illetve állami tulajdonban van a légitársaság és a vasút is.
Annak ellenére, hogy Finnország jóval később fejlödőtt modern ipari állammá, mint más északi országok, vagy egyes közép-európai államok, az eredmény igen meggyőző. A fém- és gépipar a két legjelentősebb ágazat; a legfontosabb termékek pedig: a faipari gépek, a jégtörők, luxus tengerjáró hajók, generátorok és kábelek. A fa- és papíripar szintén jóminőségű termékekre koncentrálódott, mint a bútorok, csomagolóanyagok és speciális papírok. Az ország legjelentősebb export terméke a szőrme, melynek legnagyobb exportőre az egesz világon, ahogyan a textíleké, az üvegé és a porceláné is.
Az 1990-es évben a finn állam a GDP közel 20%-át költötte az életszínvonal és a megfelelő szociális szolgáltatások fenntartására. A Szovjetunió felbomlása után bekövetkezett gazdasági válság miatt Finnország jelentősen csökentette a közösségi kiadásait, de az azt követő időszakba történt fellendülésnek köszönhetően mára már a legsikeresebb európai államok sorában tudthatja magát.

Növény- és állatvilág

 
Nincs a világon olyan ország, melynek több mocsara van, mint Finnországnak; ez egy olyan ismertetőjegye, mint a finn tavak. Az ingoványokon terem – elmaradhatatlan szúnyoghadak kíséretével – a mocsári hamvas szeder, melyet learatnak és különleges likőrt készítenek belőle.
Az orszag nagyrészét tűlevelű erdő borítja, de délen található néhány lombhullató fafajta is, mint a nyírfa, a juharfa és a szilfa. Finnországban a tűlevelű fak nagyrésze lucfenyő. A növényzet nem túl változatos, viszont néhány ehető gomba fajta és sokfajta bogyósnöveny is van az erdőkben.
Finnország állatvilága ‘él és virul’: az erdőkben medvék, rozsomákok, jávorszarvasok és hiúzok élnek. A jávorszarvas, mely egyszer már majdnem kihalt, újra elszaporodott, olyannyira, hogy a jelenlegi állományból évente 50.000-et ki kell lőni. A vadon élő rénszarvas eltünt, az északon megmaradt egyedeket háziasították, jelenleg 200.000 él belőlük Finnországban.

A szigetek partvonala nagyszámú tengei madárfaj otthona, főkent a sarki csérnek, a fekete hátú sirálynak és még pár vizimadár fajtának, melyek az ország belsejében lévő tavak környékén élnek. Számos halfajta él Finnországban, mint pl. a lazac, a csuka, a pisztráng, az igen kedvelt fehérhal és a balti-tengeri hering.

A fehér éjszakák és a sarkifény

 
Lehetetlen tökéletesen leírni a fehér éjszakák értékét, míg el nem töltöttünk ott előtte egy teljes finn telet. Június és július alatt, mikor a nappalokat és az éjszakákat csak az alkony egy rövid szakasza választja el délen, és a Nap sosem nyugszik le északon, a természet gyorsan kitalálja, mit is veszített a téli hónapok alatt. Az évnek ez az időszaka különleges atmoszférával bír, ahogy a folyók partjain és a szigeteken öröm tüzek lobognak, melyek a finn babona szerint a sikeres őszi betakarítást segítik.
Kaamos a finn neve azoknak a hosszú sarki éjszakáknak, mikor a nap a horizont alatt mozog, s a hold illetve a csillagok fénye sajátos alkonyi derengést alkotva tükröződik a hórol.

A sarki fény (aurora borealis) egy elragadó természeti jelenség. A számik úgy gondolták a fényjátekot a holtak szellemei csinálták; ma már tudjuk, hogy a légkör pozitív töltésű részecskéi (protonok és elektronok) és a magasabban fekvő atmoszférikus részecskék kölcsönhatása okozza. Az ionok különböző hullámhosszú sugárzást bocsátanak ki, jellegzetes színt adva a sarki fénynek (vöröses és zöldes-kék). A tudományos vizsgálattol eltekintve is klassz látványosság a megfigyelése.

A rénszarvas

 
A félig háziasított rénszarvas mindig is többet jelentett egy négy lábon járó élelmiszer csomagnál. Bőréből ágynemű készül, agancsai és csontjai szerszámok illetve eszközök alapanyagaiként szolgálnak. A motoros szán bevezetéséig a fő közlekedési eszközt jelentette. A rénszarvas tartás a XVII. századtól létezik, ha hihetünk a legendáknak, a számik már 2000 évvel ezelőtt is tartották ezeket az állatokat. A számi nyelv több száz szót ismer a rénszarvasra, megkülönbeztetve annak nemét, korát, agancsának formáját, színét, hosszúságát, bundájának vastagságát illetve az állat fejének formáját.

A csernobili katasztrófa kisebb gazdasági válságott okozott, általános munkanélküliséget maga után vonva északon és Skandináviában általában, mikor tisztázodott az a tény, hogy a rénszarvasok húsa rádióaktívan fertőzött lett. A veszély mára már elmúlt.
A számi ipar már nem kizárólag csak a rénszarvasok tartására épül: néhány kézműves ezüsttel és fával is dolgozik (az eredeti számi termékek a Sami Duodi cimkét viselik).

A szauna

 
Valószínűleg a legismertebb szó a finn nyelvben a szauna. A legelső szaunák, melyeket már 2000 éve használtak, nem voltak mások, mint egyszerű lyukak a földben. Ezeket követték a “füst szaunák”. Melyek kisebb fedett szobák voltak, később kiegészítve egy egyszerű kéménnyel. A szauna alapja – felmelegítés, izzadás, mosakodás, lehűlés – századokon keresztül változatlanul megvoltak, annak ellenére, hogy elektromos hőmérséklet szabályozó került a fatüzelésű kályhába.
Meglehet, jónéhany félreértés kering a nem finnek között arról, mi is a szauna. A szót meglátva leginkább csak egy izzadást előidéző “berendezésnek” tulajdonítjuk, helytelenül. A szaunának semmi köze nincs a szexualis szórakozáshoz. A nők és a férfiak nem használjaák együtt, hacsak nem egy családról van szó. Nem a legjobb módja a fogyásnak sem, mivel egy szaunázás után a test ugyanúgy visszaszedi, amit elvesztett. Az a tény, hogy akit meghívnak egy szaunázásra, az egy különleges gesztus a vendég felé és jó alkalom egy kis pihenésre is.

Lássuk csak, mi is a szauna! Először is egy zuhanyzás szükséges, majd ellenőrizd a hőmérséklet (80-100°C). Ahogyan egyre melegebb lesz, vizet locsolva a forró kövekre idézhető elő a levegő párásodása. Ezt a forró szakaszt követi egy lehűtő periódus. Aztán ez a procedúra ismétlődik. Hasznos egy kis darab birs levél a keringés elősegítésére, valamint egy törülköző a gőz- és hőkeringés megőrzésére a fej körül. Az utolsó zuhanyzás után, a legjobb, ha csak pihensz. A szauna nem csak a pórusokat nyitja meg, hanem a lelket is.
Mellékesen, minden finn álma, hogy legyen egy nyaralója valamelyik tó partján, ahol egy szaunában való gőzölgés után egyenesen ugorhatnak a hideg vízbe.

ie 8000 – Kelet-európai törzsek (a mai számik elődjei) meghódítják a finn északi partot. Medvére és rénszarvasra vadásznak.

ie 1800-1600 – A közep-európai, ún. Csatabárdos kultúra megérkezik keletről. A bronz korbeli nyugati parti hódítások után elkezdődik a kereskedelem a svédekkel.

100 – Tacitus megemlíti a ’fenni’-ket Germania című munkájában, valószinűleg az eredeti lakókra, a számikra utalva ezzel.

400 – A baltikumi finnek (Suomalaiset) átkelnek a Balti-tengeren és hódításba kezdenek Finnország területén, fokozatosan elnyomva ezzel a számikat. Körülbelül ebben az időben erősödik meg a svédek befolyása a ’keleti provinciák’ fölött, habár egyes vandortörzsek klánokban, elzárt elétkörélmenyeket teremtve élnek, elvágva ezzel magukat az európai fejlődés fő áramvonálatól.  

1155 – Erik, svéd király, megelégelve a kellemetlen és veszélyes pogány finn klánoknak, a dél-svédországban élők ellen elkövetett erőszakos cselekedeteit, kereszteshadjáratot indított Finnországba; majd további hódítások (1239 és 1293-ban) után nagy területeket igázott le az országban.

1323 – A Pahkinasaari Megállapodásban megállapítják a hivatalos határvonalat Svédország és Oroszország között: a mai Szentpétervár dél-nyugati részétől, a tóvidéken át a Botteni-öbölig.

1362 – Finnország Svédország provinciája lesz.

1523 – Gustav Vasa kerül a svéd trónra. A reformáció mindenféle vérontás nélkül halad keresztül Finnországon. A német Mikael Agricola (1510-57), Turku püspöke kezdi népszerűsíteni a luteránus hitet, kinek bibliafordítasa képezi a finn irodalmi nyelv alapját.

1595 – A  Tayssina-i Megállapodás végleg lezarja az Oroszországgal vívott 25 éves háborút; a keleti határt meghosszabbítjak egészen a sarkvidéki partokig.

1617 – A Stolbovo-i Béke. Oroszország átadja Ingriát és Karelia egy részét a Svéd-Finn Királyságnak.

1640 – Megalapítják Finnország első egyetemét Turkuban. A finn lakosság közel harmada elpusztul a nagy éhínségben. 

1714-21 – A nagy északi háború az ún. nagy viszálykodás: Oroszország megtámadja Svédországot és elfoglalja Finnországot. Az Uusikaupunki Béke eredményeként Finnország legnagyobb részét Oroszországhoz csatolják.

1741 – A kis viszálykodás ideje: az újabb orosz-svéd háborút lezáró Turkui Békében (1743) további finn területek kerülnek Oroszországhoz, az ororsz határok nyugatabbra tolódnak.

1773 – A Svédországtól függetlenné válás érdekében tett finn kísérlet meghiúsul. A parasztfelkelések következtében történik néhány reformintézkedés.

1807 – I. Sándor cár megtámadja és elfoglalja Finnországot ezzel megkísérelve rákényszeríteni Svédországot, hogy csatlakozzon a napoleoni gazdasági blokádhoz. A Haminai Megállapodás, melyet 1807 szeptemberében írnak alá, egész Finnországot hivatalosan Oroszország részévé nyilvánítja.

1809 – I. Sándor orosz cár a porvooi országgyűlésen felesküszik a finn alkotmány betartására, Finnország autonóm nagyhercegségként működik. 

1812 – Mivel Turku túl közel van Svédországhoz, Helsinki lesz az új főváros.

1863 – A finn nyelv egyenrangúvá válik a svéddel. 

1899 – II. Miklós orosz cár kibocsátja az ún. Februári Manifesztumot, mely a birodalmi érdekek elsődlegességének biztosítása érdekében korlátozza a finn alkotmányt. Széleskörű tiltakozás bontakozik ki Finnországban.

1905 – Általános sztrájk kezdődik az oroszországi forradalmi események hatására, a cár visszavonja a finn alkotmányba ütköző rendeleteit.

1906 – A finn nők Európában elsőként választójoghoz jutnak.

1908-14 – II. Miklós orosz cár újbóól előtérbe helyezi az oroszosítási programot, elvonja az új finn parlament törvénykezési erejét: minden törvényt, melyet be akarnak vezetni Finnországban, a cárnak is engedélyeznie kell.

1915 – Finn önkentesek csatlakoznak a cári hadsereghez.

1917 – Októberi Forradalom Oroszországban. Finnország kikiáltja függetlenségét az új Szovjet-Oroszországtól. A finn szenátus megvalásztja első miniszterelnökét, Pehr Evind Svinhufvud-ot. Az új államot hivatalosan is elmismeri Németország, Franciaország és Svédország is.

1918 – A Szociáldemokrata Párt egy radikális ága megprobál bevezetni néhány orosz stílusú átalakítást, melynek eredményeként Finnországban polgárháború tör ki. A ’Vörösőrség’ harcol a ’Fehérőrseg’ ellen. Végül C. G. E. Mannerheim főparancsnoksága alatt álló jobboldali kormányerők – német segítséggel – legyőzik a Vörösőrséget.

1918-19 – Frigyes Károly hesseni hercegnek felajánlják Finnország trónját, ám az visszautasítja.  Érvénybe lép a finn alkotmány (1919. júl. 17.): az ország széleskörű hatalommal felruházott köztársasági elnöke a liberális K. J. Ståhlberg lesz.

1922 – Az Åland-szigetek autonómiát kap.

1939-40 – A szovjetek területfoglaló vágya kirobbantja az un. Téli háborút Finnország és Szovjetunió között. Finnország először sikeresen ellenáll, de hamarosan Sztálin kerül ki győztesen. Az 1940-es Moszkvai Megállapodás értelmében Finnország területi engedményekre kényszerül, ám függetlenségét megőrzi. Az elcsatolt területekről több, mint 420 ezer ember menekül Finnországba.

1941-44 – Finnország erősen ragaszkodik függetlenségéhez, ám a szovjet megszállástól való félelem miatt egyre közelebb húzódik Németországhoz. Kitör az ún. Folytatólagos háború Finnország és Szovjetunió között.Nagy-Britannia Szovjetunió szövetségeseként hadat üzen Finnországnak 1941 decemberében. 1943-ban a németek vereséget szenvednek Sztálingrádnál. Finnország fegyverszünetet köt Moszkvában a Szovjetunióval, miután meg­állították a nyári nagy szovjet offenzívát. Ismét a téli háború utáni határok érvényesek, Finnország háborús jóvátétel fizetésére vállal kötelezettséget. Az ún. lappföldi háborúban – az 1944-es szovjet-finn fegyverszüneti egyezmény értelmében – a finnek megtámadják a visszavonuló német csapatokat, amelyek bosszúból felégetik Lappföldet.

1947 – Párizsban aláírják a szovjet–finn békeszerződést. Moszkva megszerzi – a korábban elcsatolt területek mellé – az északi Petsamót, és Helsinki közelében, Porkkalában (1955-ig) haditámaszpontot létesít.

1948 - Moszkvában aláírják a szovjet–finn Barátsági, Együttműködési és Segítségnyújtási Egyezményt, amelyben automatikus segítségnyújtás helyett a felek először kötelesek konzultálni. J. K. Paasikivi és U. K. Kekkonen megteremtik a finn külpolitika semleges irányát, amely a Szovjetunióval folytatott jó kapcsolatokkal biztosítja az ország függetlenségét. A gazdasági életben megkezdődik a termelési szerkezet átalakítása.

1952 – A szovjetek félelme felébred, amikor Finnország csatlakozik az Északi Tanácshoz. Helsinki rendezi a nyári olimpiai játékokat, amely csak olaj a tűzre.

1955 – Finnország csatlakozik a Egyesült Nemzetek Szervezetéhez.

1956-81 – U. K. Kekkonen Finnország elnöke jó politikai kapcsolatot tart fenn a Szovjetunióval.

1969 – Megkezdődnek az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia előkészületei Helsinkiben.

1972 – SALT - stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások Helsinkiben.

1975 – Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten aláírják a Helsinki Egyezményt.

1982 – Kekkonen elnök egészségügyi okokra hivatkozva lemond posztjáról. (1986-ban hal meg). Utódjának a szociáldemokrata Mauno Koivistot választják.

1990 – A finn kormány törli az 1947-es Párizsi Békeszerződes több pontjat, melyek többé már nem alkalmazandók.

1991 – A volt Szovjetunióval kötött Barátsági, Együttműködési és Segítségnyújtási Egyezményt felváltja egy megállapodás, mely a két ország közötti jószomszédi együttműködést helyezi előtérbe.

1992 – Finnország kifejezi csatlakozási szándékát az Európai Unióhoz.

1994 – A szociáldemokrata Martti Ahtissari kerül a miniszterelnöki székbe.

1995 – Finnország csatlakozik az Európai Unióhoz.

1999 – Bevezetésre kerül az Euro, mint nemzeti valuta.

A régi finn közmondás úgy tartja: „Először a szaunát építed fel, majd utána a házat.” Még ma is, nincs más olyan egyedülálló módon finn, mint a szauna.

Az út során jónéhány dolog akad, amit az utazó soha nem felejt el – és egy igazi finn szauna egyike ezeknek. Habár az eredete kissé homályos, a szauna már több mint 2000 éve jött Finnországba, és csak kevés finn van, aki azt vallja, hogy nem szereti. A hivatalos statisztikák ugy becslik, hogy Finnországban több mint 625.000 szauna van, nem számolva a magánházaknál és a tavak partvonalán épített nyári kunyhókban lévőket. A tényleges adat akár 1 millió felett is lehet ebben az országban, ahol a nepesség csupán 5 millió fő – szóval a szauna nemzeti létesítmény.

Üzlet és szórakozás

A szauna már rég túlnőtt vidéki gyökerein. Ma már legyen az falu vagy város, könnyen találhatsz nyilvános szaunákat, és biztonsággal lehet allítani, hogy minden újonnan épített apartmanban van egy szauna a lakók részére. Még a cégeknek is vannak szaunáik, melyeket használhatnak az alkalmazottak.

A finn szauna nem egy szex célú találkozóhely, mint ahogy néhány más országban; az etikai kódex igen szigorú. A titulusok és pozíciók – ahogy mondják – kint maradnak az öltözőben felakasztva a ruhák mellett. Nem szokatlan, hogy bizottsági üléseket vagy kormánytalálkozókat tartanak a szaunákban – talán azért, mert nem annyira kötött és nem probléma, ha valaki esetlegesen szitkozódik vagy felemeli a hangját. A szaunának emellett nyugtató hatása is van.

Hogyan szaunázzunk

Nincs kifejezett legjobb módja a szaunázásnak – a hőmérséklet és a jelleg változó. Az ideális hőmérséklet 60-80 °C között van, habár lehet hűvösebb is (30 °C) az alsó részen, mely a gyerekeknek van fenntartva. Megszokott gyakorlat nedves nyírfalevellel bedörzsölni a testet, melyet vihta-nak neveznek. Nemcsak kellemes illatot bocsát ki, hanem serkenti a vérkeringést és elősegíti az izzadást is.

Hogy mennyi időt töltesz a szaunában, az teljesen rajtad múlik. Ha úgy érzed, elég, akkor jöhet a második állomás: a lehülés. Ennek a legáltalánosabb módja a zuhanyzás hideg vízzel, ám ha a szauna egy tó vagy a tenger partján van, akkor megmártózni a hideg vízben igazán serkentőleg hat.

Az utolsó lépés, hogy megszáradj, amely akár történhet természetes módon is, elkerülve a további izzadást. Ezután itt az ideje inni egy sört, vagy egy kávét és rágcsálni valamit, ezzel teljessé téve a rituálét.

Morális szabály

A meztelenség ellenere a finn szauna erkölcsös hely. Általában a szaunákat azonos neműek használják. A vegyes szaunák kizárólag családok által használhatók.

Forró drót

A szaunázás nem csak tisztít. Külön eseményszámba megy – találkozó a barátokkal, vagy üzletkötés a partnerekkel.

Divat

A szauna a finn életmód meghatározó része, még külön tervezői üzletek is specializálódtak a különböző kiegészítők árusítására.

Régmúlt

A régi időkben, a vidéki Finnországban a szauna nemcsak a tisztává válás helyszíne volt; a gyermekek is itt jöttek világra, illetve itt füstölték meg a kolbászokat.

Lehüles

Télen a bátor lelkek belevethetik magukat a jeges vízbe egy léken keresztül, vagy meghempereghetnek a hóban – nem ajánlott kipróbálni a magas vérnyomásúak.